Földrajzi elhelyezkedés

A falu jelenlegi központját a névadó Domahidy család – a falu birtokosainak és alapítóinak - kúriái és kastélyai körül elhelyezkedő birtokok képezik.

Nem véletlenszerűen használtuk a „jelenlegi” kifejezést, mivel a múltban a falu a Kraszna folyó régi folyása mentén teült el.

Domahida falu Románia észak-nyugati részén, a nagykárolyi mezőségen terül el, 7 km-re Magyarország határától, a Kraszna folyó jobb partján. Közigazgatási szempontból a Majtény községet alkotó nyolc falu egyike, a község központja Kismajtény lévén. Majtény község Szatmár megyében található, melynek jogi fennhatósága alá a következő helységek tartoznak: Kismajtény, Nagymajtény, Domahida, Krasznaszentmiklós, Gilvács-állomás és Gilvács falu, Érgirolt és Esztró. A község lakossága 4.354 fő, melynek 33%-a Domahida falu lakossága, vagyis 1.200 lakos.

Majtény község összterülete 11.250 ha. Domahida külterülete 1.800 ha, amely szántóföldből és 200 ha legelőből áll. A helység belterülete 135 ha, 430 gazdasággal.

A kutatások nyomán megálapítható, hogy Domahida külterülete a XIX. szászadban feljegyzett adatokkal összehasonlításban lényegesen csökkent, a szocialista korszakban végbement területcsere nyomán.

Szomszédok

A helységtől délre, 4 km távolségra található Kismajtény falu, a két falut a DJ 195 C jelzésű út köti össze.

A helységtől dél-keletre megfigyelhető a nagymajtényi római-katolikus templom impozáns tornya, mely megközelítőleg 8 km-re található.

Dél-nyugatra Nagykároly megyei jogú város távoli képe figyelhető meg, mely 14 km-re fekszik. A két helység (Domahida-Nagykároly) közötti területen megfigyelhetó a „Spitz 2” nevű farm, amely a múltban állattartásra specializálódott.

Nyugaton Domahida Kaplony faluval határos, mely 6 km-re található.

Domahida keleti szomszédja a fiatal Păulian falu, mely tőle 7 km-re terül el.

Észak-keleten Dacia és Csengerbagos falvak terülnek el. Megjegyzendő az a tény, hogy Csengerbagos egy hosszú múltra visszatekintő település, Dacia egy viszonylag újkeletű falu, amelyet a két világháború közötti időszakban alapítottak a Domahida településtől leszakított területeken.

Északon, a falutól 15 km-re, tiszta időben megfigyelhető a magyarországi Csengerújfalu templomtornyának csillogása.

Régebben, észak-nyugatra megfigyelhetőek voltak a börvelyi kender feldolgozó üzem kéményei is.

Domborzat ás geológiai szerkezet

1896-ig Domahidát az ecsedi láp határolta. Ez a helyenként vizekkel tarkított nádas évezredek óta létezett, de keletkezéséről csupán teljes lecsapolása után sikerült bővebb ismereteket szerezni.

A kutatások nyomán megállapítható volt, hogy a mocsár oly módon keletkezett, hogy a Szamos bal medre megtelt, majd, a későbbiekben erre a Kraszna folyó is ráfolyt, mely az idők során többször is megváltoztatta folyását.Ezáltal egy hatalmas medence keletkezett, melynek aljzata sárga és kék színű, agyagos hordalékokból képződött, amely nem tette lehetővé, hogy víz átszivárogjon rajta.

Az idők során a mocsár földrajzi elhelyezkedése változatlan maradt, de felülete a Krasznát ellátó vízmennyiség függvényben változó volt.

Az ecsedi láp Szatmár megye nyugati részén terült el, a Szamos bal partján, és a következő települések határolták:

délen: Kaplony, Domahida, Kismajtény (régi központ), keleten: Szamosdob, Csengerbagos, Csengerújfalu, Ura, Tyukod, Porcsalma, északon: Ököritó, Györtelek, Kocsord, Mátészalka

nyugaton: Nyírcsaholy, Nagyecsed, Mérk, Börvely, Kálmánd.

Sohasem volt pontosan megállapítható a mocsár területe, de ahogy az egy 1730-ban, Mikovinyi Sámuel által elvégzett mérésből kiderül, területe 400 km2 lehetett. A legutolsó mérés 432 km2 területet állapított meg.

Ősidőktől fogva, úgy a helyi lakosok, mint az idegenek számára, a mocsár egy rejtély volt, mivel nehezen hozzáférhető volt, a korabeli kutatók kevés helyet tudtak belőle felderíteni.

Így, az emberek képzelete bizarr történeteket szőtt vele kapcsolatban, melyek sárkányokhoz és kígyókhoz hasonló élőlények létezéséhez kötődtek, ahogyan a helyi néphagyomány megemlékezik róluk.Ugyancsak a helyi néphagyományokban maradt fenn, hogy a Báthory család egyik tagja megölt volna egyet ezek közül az élőlények közül. Úgy tűnik, ezzel az eseménnyel magyarázható a Báthory család címerében megjelenő sárkánykígyó motívum.

A sárkánykígyó motívum továbbra is fennmaradt a XVIII század végéig, amikoris, a szóhagyomány útján fennmaradt információk alapján, néhány ember, aki átkelt a mocsáron látott egy piros tarajos sárkánygyíkot. A legenda elbeszéli, hogy amikor megpróbálták lelőni, a puskagolyók nem hatoltak a testébe, a szörny pedig eltűnt a mocsár áthatolhatatlan mélyében.

A helyi néphagyomány titokzatos legendáitól elvonatkoztatva, a mocsár változatos növény és állatvilága által, biztosította a helyi lakosság létszükségleteit.